A Palóc néprajzi terület hagyományos, női paraszti öltözködésének
reprezentatív viseletdarabjait bemutató állandó tárlat,
a rimóci
Palóc főkötő kiállítás
felterjesztés a Nógrádikum kitüntető címre
kulturális örökség kategóriában
Készítette:
Paluch Norbert
néptáncpedagógus, etnográfus
a Népművészet Ifjú Mestere
Fülöp Ferenc díjas táncos
Bevezetés
„Miből ismerjük meg a népek múltját (…)? (…) Viseletéből, melynek egy-egy alkatrésze ezredeken keresztül megtartja eredeti jellegét és az ahhoz kötött ősi fogalmat.” – írja a lelkes kutató, Pintér Sándor etesi születésű szécsényi ügyvéd 1880-ban. A ma emberének lassan érthetetlen a paraszti öltözködés – egyebek mellett - színek, formák, alapanyagok és díszítőelemek alkotta komplex kifejezésmódja, mely olykor századokra visszanyúlóan, absztrakt szemiotikai rendszerben kódol számos információt. Hihetetlennek tűnik, mégis igaz, hogy 100 esztendővel ezelőtt egy paraszti ruházatból nagy biztonsággal leolvasható volt a viselőjének nemzetisége, származási helye, társadalmi rangja és vagyoni helyzete, neme, családi állapota és az adott naptári időszak, amiben van. Sőt, egyes települések asszonyviseletében még a gyermekek száma és azok neme is kifejeződött. Minden bántó szándékot nélkülözve, itt, a XXI. század kozmopolita, populista, genderöntudat-kifejező öltözködése által determinált világunkban lassan pont az ellenkezőjét kell feltételeznünk a szembejövő embertársunkról, mint amit látunk. A világ, s benne öltözködési szokásaink, prioritásaink változnak, ami az élet velejárója. Mindazonáltal úgy vélem, kellenek olyan stabil kapaszkodási pontok, melyek tudatják velünk, hogy honnan és milyen értékekkel indultunk, különben gyökereink elszakadnak – sok más mellett - szülőföldünktől, családunktól.
A felterjesztés indoklása
A palóc néprajzi terület, már a magyar néprajztudomány XIX. század eleji kibontakozásától kezdve olyan, kontúrosan és egyértelműen meg nem határozott egység, melynek egyik legerősebb, mondhatni sztereotip ismertetőjele a paraszti viselete. Külön öröm számunkra, hogy a hazánk egyik legkisebb megyéjeként számon tartott Nógrádban több mint egy tucat viseletcsoportot különböztet meg a szakirodalom. Nem túlzás tehát azt állítani, hogy megyénk sok más mellett a népviseletek, s különösen a női parasztviseletek aranybányája. Bár az élet számos területén hozott változást a bánya-, majd később a gyáripar beindulása, mégis a falvakban otthonmaradt, családért felelős asszonyok hosszú időre életben tartották a viseletdarabokat, öltözködési szabályokat. Nekik, - és kicsit ambivalens módon, pont a textilipar fejlődésének is – köszönhetjük, hogy a palócság viseletesztétikája organikusan fejlődött, sőt szigetszerűen, egyes településeken és régiókban máig élettel telve jelen van. Mindezek után hihető, hogy a teljes palóc néprajzi csoportot felölelő, több száz települést magában foglaló földrajzi terület, a Palócföld női ruházata, s annak hangsúlyos kiegészítőiként megjelenő fejdíszek, pántlikák, koszorúk, féketők, kendők stb megszámlálhatatlan tárháza olyan érték, melyet megőrizni és továbbadni az egyik legfontosabb feladatunk. Nem vitás tehát, hogy a rimóci Palóc főkötő kiállításnak, mit kiemelt kulturális elemnek méltó helye van a Nógrádi értéktárban.
A palóc főkötő kiállítás létrejötte
Éppen tíz esztendeje, hogy az Európai Regionális Fejlesztési Alapból társ-finanszírozott Magyarország-Szlovákia Határon Átnyúló Együttműködési Program 2007-2013 keretében benyújtott „Palóc Út közös tematikus útvonal” projekt pozitív elbírálást kapott. A pályázat egyik kedvezményezettjeként Rimóc Község Önkormányzata vállalta, hogy a Palóc Út egyik tagjaként, a palóc népművészet értékeinek megőrzését szolgáló tevékenységet hoz létre, mely által a település meglévő adottságai bővülnek és a palóc értékek a turisták számára könnyebben megismerhető módon, kompletten rendelkezésre állnak majd.
A program megvalósítási helyszínéül választott, Hunyadi út 5. szám alatt található, 1920-as évben épült, hagyományos, háromosztatú parasztházban került kialakításra két kiállítótér és egy fogadótér a mellékhelységekkel.
A kiállítás anyaga
Az egyenként kb 20 m2 alapterületű kiállítóterekben, speciális kialakítású vitrinekben került elhelyezésre a Palóc néprajzi területről kiválasztott 20 település 40 különböző, fejre való viselete. A számos archív fotóval díszített tárlatban a nők különböző életszakaszaiban használatos hétköznapi és ünnepi fejrevalókat találhatunk Bánk, Buják, Dejtár, Diósjenő, Erdőkürt, Érsekvadkert, Galgaguta, Herencsény, Ludányhalászi, Kazár, Maconka, Mátraderecske, Nemti, Őrhalom, Patak, Rimóc, Szurdokpüspöki, Terény, Vanyarc településekről. Nógrád, Heves és Pest megye palócságának reprezentatív főkötői mellett igazi kuriozitásként jelenik meg a nyugati palóc területnek tartott, nyugat-szlovákiai Zoboralját képviselő új menyecske főkötő.
A kiállítás anyagát képező fejrevaló viseletek között számos nagy értékű, muzeális darab is helyet kapott. A reprodukált „féketők” olyan asszonyok kézimunkájának eredményei, akik településükön, vagy kistérségükben elismert mesterek a viseletkészítés egyéb ágaiban is.