A Rimóci Rezesbanda

 A Rimóci Rezesbanda nagy múltú hangszeres együttes. 1922-ben alakult, tehát néhány év elmúltával centenáriumát ünnepelheti. A megalakulás idején a drága hangszereket a község elöljáróinak erkölcsi támogatásával, bankkölcsönből vásárolták. A hangszerek közös tulajdonban maradtak, a hitelt pedig az első évek muzsikálásából szerzett pénzzel törlesztették. A banda tagjai fizikai munkások voltak, különböző ipari és mezőgazdasági munkát végeztek. Betanító „karmestert” egy közeli faluból, Cserhátsurányból hívtak. A „karmester” – maga is szegényebb napszámosféle falusi ember – a működéshez szükséges ismereteket előbb ugyancsak falusi rezesbandában sajátította el. Három hónapig lakott Rimócon, ez alatt naponta a rezesbanda más-más tagjánál kosztolt és természetesen naponta foglalkozott a „tanulózenészekkel”. Ez alatt a három hónap megtanulták a parasztrezesbandák erősen leegyszerűsített, úgynevezett fogáskottáját, és tudtak körülbelül 15 egyszerűbb népdalcsárdást együtt is játszani. (Sárgát virágzik a repce, Vadkörtefa fehéret virágzik, stb.) Ekkor a falunak is bemutatkoztak: utcáról utcára járva, a házak előtt előadtak az egyelőre még szűk repertoárból egy-egy darabot, s ezzel már össze is gyűlt egy kevés pénz a hangszerek árának törlesztésére.

A rezesbanda tagjának lenni már a kezdet kezdetétől, de a két világháború között is rangot, és megtiszteltetést jelentett. A tagokat nem is annyira a mellékes pénzkereset lehetősége, mint inkább a zenélésben való részvétel öröme csábította. Ha a 8-10 tagú bandában megürült egy hely, mindig akadt jelentkező annak betöltésére. Egy 1978-ból származó adat szerint az akkori helikonos elmondta, hogy az 1940-es években anyagi áldozatot is szívesen vállalt volna a zenekarba kerülésért, ugyanis hízott süldőt ígért idős elődjének, csak mennél hamarabb megkaphassa annak helyét az együttesben.

1955-ben írták a bandáról: „Van a falunak egy magyar bandája. Körülbelül 30-40 éve alakult. Rezesbanda. Kiss Miklós és Bobák János a prímások. Van egy klarinétos is. Kiss Sándor bácsi a "brőgős". Nagydobja, kisdobja, cintányérja is van a bandának. Hallás után vagy saját gyártmányú kottából tanulnak. Ezeken a sorokat így írják: c, d, e, f, g, stb... A kótát nem ismerik. Legtöbbször Bobák Jánoséknál próbálnak a prímások vezetésével. Ügyesen játsszák a gyors ritmusú dalokat. A lassúak vontatottak. Ez a banda szerepel a legtöbb zenés alkalmon. Fiatal halott temetésén ők szolgáltatják a gyászzenét. Eljátsszák a halott kedvenc dalát is. Így a lassú, szomorú dalok közt megszólal a pattogó ütemű csárdás is. Lakodalmakban a menyasszony búcsúztatása közben egy szöveg nélküli dallamot játszanak.”

A leírás alapján elmondhatjuk, hogy korábban is, de napjainkban is a rezesbanda elmaradhatatlan résztvevője a falu ünnepi megmozdulásainak: ünnepi köszöntéseknek, felvonulásoknak. Régen a lakodalmaknak is ők voltak a legtöbbször hívott zenészei.

Az együttes alakulásának idején Rimócon elsősorban a csárdásra volt igény. Aztán hamarosan divatba jött a keringő, tangó és fox. A két világháború között még játszottak dudanótát is.

Napjainkban is nagyon sokrétű a banda működése. Ha esetleg volt is a környéken hasonló jellegű együttes, mára már megszűntek. Egyedül Rimócon maradt meg, s örökítik tovább az ősöktől megismert hagyományokat. Bármilyen jellegű rendezvény van a településen, a Rezesbanda állandó résztvevője az eseményeknek. Az egyházi ünnepek alkalmával körmenetek és misék zenei kíséretét is vállalják. Világi rendezvények közreműködőjeként színesítik az ünnepet. A gyönyörű rimóci táncok állandó autentikus kísérői.

De nem csak Rimócon, hanem a falun kívül is szolgálják a zene ügyét. Szinte lehetetlen felsorolni, mely településeken szerepeltek nagy sikerrel. A balassagyarmati Palóc Búcsú állandó kísérői, de nemzeti kegyhelyünkön, Mátraverebély-Szentkúton is nagyon sokszor játszottak már. Fővárosunkban is sikerrel léptek fel.

A zenekar, annak elkötelezett tagjai nagyon fontos szerepet töltenek be Rimóc, valamint Nógrád megye hagyományainak ápolásában, megőrzésében.

Rezesbanda