Rimóci Táncok

A múlt század közepén Martin György és táncfolklorista munkatársai által meghatározott néptánc dialektusok nyugati, dunai ágának egyik reprezentáns példája Rimóc hagyományos paraszti tánckészlete. A túlnyomó többségében új stílusú táncdallamokkal kísért tánctípusok közül a legdominánsabban a csárdás lelhető fel mind a mai napig a településen. Gyakorlatilag elenyésző azon idős emberek száma, akik nem tudják legalább egyszerű formában a tánckészletben alapvető helyet elfoglaló csárdást. Ahogy egykoron a Kárpát-medencei paraszti kultúrában mindenhol, úgy Rimócon is a párválasztás s így a családalapítás egyik fő kritériumaként merült fel a tánctudás, az hogy valakit „könnyű” vagy „nehéz” táncosként tartott e számon a falu közössége.

A táncalkalmakon két tempóban (lassú és friss) realizálódó páros csárdás motivikailag és szerkezetileg teljesen a nyugati dialektusra jellemző jegyeket mutatja, azonban a friss részben már felfedezhetőek a középső dialektus vonásai is. Íly módon – táncos értelemben - átmeneti területként is vizsgálható a település. A csárdás mellett Rimócon is a tánckészlethez tartozott a körtáncok egyetlen helyi képviselője a karikázó, valamint a csárdások leglassabb tempójára járt sarkantyús. Az új stílusú táncokat tartalmazó, három tánctípusból álló rimóci ’táncrendben’ a sarkantyús képviseli a verbunkok legegyszerűbb formáját. Bár a tiszai és az erdélyi táncdialektus területen található társainak sem technikailag sem motivikailag nem jelenti versenytársát e férfitánc, mégis az valószínűsíthető, hogy egykoron a jelenleg Galga-mentén még élő huszárverbunk helyi, mainál jóval virtuózabb formában élő változata lehetett.

Az éneklés, dalolás mai napig szerves részét képezi a falu kulturális életének. Így nem csoda, hogy a két részes rimóci karikázó az északnyugati körtánc dialektus fontos állomása. Az éneklés és a tánc szeretete magyarázza azt is, hogy az 1920-as évek eleje óta töretlen lelkesedéssel napjainkban is aktívan muzsikál az a „parasztbanda”, mely még a közelmúltig kottát nem ismerő parasztemberekből verbuválódott. A Rimóci Rezesbanda az elmúlt közel 100 esztendőben olyan domináns zenei szolgáltatóvá vált, hogy teljesen kiszorította a Nógrád megyére egykoron oly jellemző dudát sőt a vonós cigányzenét is. Közkedveltségükre jellemző, hogy családi, egyházi és számos más ünnepek elmaradhatatlan szereplői jelenleg is.

Rimóc táncos-énekes tudásának környezetéből kiemelkedő voltát mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy számos idős és fiatal vett és vesz részt a táncos hagyományőrzésben, sőt Nógrád megyében egyedülálló módon két táncos Népművészet Mesteri címmel is büszkélkedhet a falu.